London - Miami - Santa Cruz

Udvozlet Santa Cruz-bol, utolso koztes allomasomrol.
Tegnap reggel erkeztem meg a boliviai melyfold legnagyobb (2 millios) varosaba, Santa Cruz-ba. Eddig - nehany elhanyagolhato aprosagtol eltekintve - minden terv szerint ment, most az itteni verbitaktol irok, varva, hogy ertemjojjenek vegleges vendeglatoim, es elvigyenek kuldetesem vegleges helyere, San Miguel-be.
De haladjunk sorban:

London

Tomi

Londoni harom napom alvassal, internetes ugyintezessel, es persze kissebb-nagyobb londoni setakkal telt. Mivel voltam mar eletemben Londonban, 2x is, igy maga a turistaskodas abszolut sokadrendu volt. Tomi nap kozban altalaban az egyetemen volt (most egy honapja kezdett a University College London nemet-olasz szakan tanulni), este, illetve szombaton viszont egyutt nyakunkba vettuk a varost, tettuk mindezt ugy, hogy a turistak millioinak fenykepezogepe altal agyonkoptatott nevezetessegek (mint Towerbridge, Big Ben, Trafalgar squar vagy Backingham palota) kozul egyet sem ejtettunk utba :o) Annal inkabb London rejtett, olykor bizar szepsegeit. Leginkabb London szamomra eddig teljesen ismeretlen csatornarendszere es lakohajoi nyugoztek le. Ez itt a reklam helye: lattunk egy eladot is, mindossze 18.000 Fontert! :o) ugy kiprobalnam egy-ket hetre, milyen lehet egy ilyenen lakni...

Tomi es az egyetem

Aztan Tomi megmutatta az egyetemet (mar amennyire azt foldi halandok, beleptetokartya nelkul lathatjak), majd elvitt London igencsak sokszinu Camden town negyedebe. Na Gezuka, nesze neked kultursokk: 20 meteren belul 5 fele kulonbozo nyelv/szin/szag/kaja/kultura a fold minden reszerol. Tisztara ugy ereztem magam, mint a Disneyland-ben, ahol minden csak szemfenyvesztes, semmi sem realis. Na nesz, tan kicsit alabecsulted a "meg mindig csak Europa"-Londont?! Erhet-e ennel tobb idegen kultur elmeny, mint itt, 3 nap alatt?

Vasarnap reggel aztan vettem a satorfamat, irany a Heathrow-repuloter! Nos emlitette Tomi, hogy a londoni metro nem csak draga, de megbizhatatlan is, hat ezt volt szerencsem meg is tapasztalni. Eloszor mikor Miles End-en zarva volt a megallo, kiiras szerint 7.15-ig. De hisz 7.20 van! Vagy mi? 6.20?? Ja hogy most van oraatallitas... ? Meg az a szerencse, hogy vissza allitottak, es nem elore! Hat - mondjak - menjek 205-os busszal Pandingtown-ig, majd onnan metroval tovabb. Hat az egy orat, amit az oraatallitassal nyertem, korul-belul el is vesztettem a busszal, melz vagy masfel orat tekergett a City-n at. Ja, es utana metroval. Aha, ami nem csak hogy ritkan jart vasarnap reggel, de garazsba is ment, igy egyel tobbszor kellett atszalni, tekeregni a londoni foldalatti labirintusban. Majd meg azt is idoben sikerult kitalalni, hogy melyik terminalrol indul a repulo (a jegybol nem derult ki), summa summarum, igy ora atallitassal egyutt, kissebb izgalmakkal sikerult is beallni a "chack in" sorba szuk ket oraval indulas elott...

a levegoben

 

Utvonal

Az ut hosszu volt, nem sikerult aludni. Kinomban vegigneztem egy idiota filmet hiperaktiv kiskolyok kalandjairol a behemot idetlen szornyikek orszagaba. Az egyetlen, ami jo volt benne, hogy volt spanyol hangja. Amugy mar a repulon is, de aztan Miami-ben plane meglepett, hogy majdnem tobb spanyol hangot hallani, mint angolt! Szoval az atallas az egyik idegen nyelvrol a masikra fokozatos volt...
Meglehetosen nagy keruloben repultunk, kb. Ujfunland/Kanada-nal erve el az "Ujvilagot", majd vegigrepultunk a keleti part menten. Sajna nem ablaknal ultem, igy a GPS-monitoron kivul nem sokat lattam, viszont fenykepezett helyettem szorgosan egy ablak menti kedves ur.

Valahol a keleti part felett...

Miami

A vamvizsgalat meglepoen gordulekenyen ment (itt mar senkit sem erdekelt, hogy resztvettem-e a nepirtasban 1939 es 45 kozott...), hat megvetettem labam az Egybesult Allamok foldjen. Tulajdonkeppen vicces, hogy sosem voltam az USA-ban, megis ide ugy lep az ember, hogy mar mindent ismer, sot mindenrol velemenye van (ami esetemben nem tul pozitiv, es hozza kell tennem, hogy semmi okom nem lett ra, hogy azt megvaltoztassam).

Miami-i utcakép

Kierve a repuloterrol - csomagokat rogton tovabbkuldtem a boliviai jaratra - attanulmanyozva a buszmenetrendet megallapitottam, hogy biztonsaggal belefer egy rovid Miami varosnezes: busszal be, egy ora seta, busszal vissza. Hat mit mondjak? Mind azoknak, akik meg nem voltam Miami-ben: hat nem vesztettek sokat. Hogy mit zabalnak ezen a yankee-k? Egy nagy betondzsungel, fulledt meleg oktober vegen, hat nem irigylem az izlesuket. Bocs az eloiteletekert, remelem senkit sem bantottam meg. Ami meglepett, hogy sokkal nagyobb varos mint gondoltam. Mert hogy a busz kivitt a hires nevezetes parttal parhuzamos foldsav kozapere, ahonnan gondoltam kisetalok a partra, de ez nem fert bele egy oraba. Viszont oktober 31-e este leven alaposan belekeveredtem egy fergeteges Halloween-i utcai felhajtasba. Ezt kb. ugy kell elkepzelni, hogy a hompolygo tomeg nagyresze mind felvette az ilyenkor szokasos 3-4 klisejelmez egyiket, mint pl. csontvaz, tokfeju, szellem vagy vereshulla, es lathatoan ki-ki nagyon elvezte, hogy o most mennyire eredeti. Voltam egy templomban is, ahol villogo neonfeny mellett egy tokfeju ijesztgette a gyerekeket. Hat erre fele igy adoznak a halottak emlekenek...
...ennyi fert bele, gurultam vissza a repuloterre. Es kivel talalkozom a Boliviaba igyekvo repulore varva? Adrianba, a svajci MaZ-bajtarsba, akivel St. Gabriel-ben egyutt toltottuk a Nagyhetet! Tudtam, hogy o is Boliviaban (Cochabamba-ban) lesz MaZ, de aztan Husvet ota elvaltak utjaink, es nem sejtettem (ahogyan o sem rolam), hogy o is csak most kel utra! Igyhat egy repulon utaztunk.
Ez az ut aztan gyorsan elropult, hisz aludtam vegig, mint akit fejbevertek. Arra ebredtem, mikor bemondtak, hogy idojarasi okokbol a tervek ellenere megsem szallunk le La Paz-ban, hanem egyenesen Santa Cruz-ba megyunk. Na bumm, hat 2 oraval elobb erek oda. Adrian viszont porul jart, o La Paz-bol repult volna tovabb. (Egyebkent La Paz repter ha jol tudom a vilag legmagasabban fekvo repulotere, kb. 4000 meteren. Ez az elmeny most kimaradt, talan majd hazafele... )

Santa Cruz

Nos hat szerencsesen megerkeztem Santa Cruz-ba. A vamvizsgalat itt is zokkenomentes volt, és itt sem kérdezte senki, hogy szervezek-e merényletet Evo Morales ellen, ahogyan azt a magyarok szokták... :o) Bolivia igen baratsagosan fogadott: borult ido, kellemes 20-22 fokkal. Ma aztan egy felho sem volt az egen, de igy sem volt melegebb, mint egy europai nyari napon. Persze megvigasztaltak, hogy lesz ez meg melegebb is...

Verbitak belsoudvara Santa Cruz-ban

Volt hát a reptéren 1-2 órám, míg értemjott Helmut testver, az itteni verbita haz nemet szarmazasu vezetoje. A belvarost megkerulo korgyurun jottunk, igy a varosbol keveset lattam. A verbitak haza a varos deli szelen van, egy olyan kulvarosi negyedben, ami allitolag kb. 15 éve még egyáltalán nem létezett, es most is gyorsan bovul. Sok videki csalad kenyszerul ide felkoltozni, a varosban keresve munkat. Abszolut nomad kertvaros, inkabb egy vegtelenul nagy falu, szabadon szaladgalo csirkekkel, neha tehenekkel, lovakkal. Hajnalban kutyaugatastol, kakaskukorekolastol es egzotikus madarfuttytol zeng a taj.
Erkezes utan reggeli, zuhanyzas, berendezkedtem, Helmut-tal kettesben tartottunk egy miset, ebed, aztan mint akit fejbe kolintottak, vegigaludtam a delutant. Aztan vacsora, kis seta a haz korul, es aludtam tovabb hajnalig. Az alvasritmusom meg nem allt at, hat vegigaludtam az europai, es az itteni ejszakat egyarant.

Ami az udvarból látszik...

na ez milyen fa?

Szorgos hangyák... az emberek kevésbé...

Eddig egyedul meg egyaltalan nem mereszkedtem a haz keritesen tulra. Tisztara ugy erzem magam, mint egy masfel eves gyerek, aki racsodalkozik minden fure, fara, bogarra. Ma reggel pl. minikrokodilokat (vagy nagy darabb gyikokat?) kergettem a kertben fenykepezogeppel a kezeben. Es persze a nyelvi ismereteim is kb. masfel eves szinten vannak: ertegetek sokmindent, de megszolalni meg nem-igen merek. Gyakran gondolkozom magamban spanyolul, es egesz szep mondatokat takolok megamban, de adott elethelyzetben gyakran a legegyszerubb koszonesek nem jonnek meg a nyelvemre. Igy aztan ulok tarsasagban mint a kuka. De nem is baj, kicsit elvezem is, hogy azt hiszik korulottem, hogy egy kukkot sem ertek, pedig...

Íme, az egyenruhás aktív ifjak

Ma délelött Helmut magával vitt Mindenszentek napi misere. Elso gyülekezeti élmény. A gyülekezet aktív ifjai egyenpoloban mar sürögtek-forogtak, mikor megjöttünk. Szívem szerint elbujtam volna valami hátsó padban csöndes megfigyelönek, dehat az ifjak mindjart hellyel kinaltak maguk kozott, egeszen elol, keszsegesen mutogatva nekem, az enekes lapon, hol tartunk. Az itteni egeszen hetkoznapi misek magyar viszonylatban leginkabb egy gitaros ifjusagi misehez hasonlithatok, szoval roviden itt van elet, es mindenki fennhangon enekel. Bar nem tudom mi a jobb, mert igy a klaszterszeru kakaofoniabol nemigen tudtam kivenni az eredeti dallamot. Talan csak a gitar akkordjai nyujtottak nemi megbizhatobb tamaszt...

Egyebkent eddig hatarozottan jol tartanak: egeszen felseges volt az ebed. Es tudjatok mennyivel finomabb a helyben szedett friss banan, es friss ananasz?! Es a frissen preselt mangole? Nem vagyok ehhez hozza szokva hogy igy elkenyeztetnek... Aztan mi lesz velem, ha visszaterek a Graz-i hetkoznapokba a mirelit pizzak es egyeb Hofer-kajak vilagaba?

Varhatoan csak holnaputan, nov. 5-en penteken fognak ertem jonni, es meg akkor is egy napot meg itt fogunk rohangalni vizum ugyben, igy valoszinuleg majd csak a hetvegen erkezem meg vegleg. De addig is van itt is felfedezni valo eleg, kis bemelegites, mielott leendo kollegaimmal, novendekeimmel megismerkednek. 

Hat egyenlore enny hirrel szolgalhatok.
Íme, az újkiadás fotókkal, és néhány ékezettel elvétve... Kezdek rájönni, hogyan lehet ö-t ü-t ó-t stb. elöállítani (na hosszú ö még nincs), kissé körülményes, de a jövöben már így írok, visszamenöleg viszont bocsássátok meg, de nincs idöm mindent átjavítani, nagyon idöigényes...További fotók a német oldalon! (Lasd jobboldali link)

Üdvözlet mindenkinek!