Néhány hír, ami a múltkori bejegyzésből kimaradt:

Földcsuszamlás La Paz-ban

Az elmúlt két hétven tele vannak itt a hírek a katasztrófával, amely nem rég La Paz egy városnegyedét sújtotta: az eső által átnedvesedett talaly megcsuszamlott, melynek következtében kb. 400 házat/családot kellett kilakoltatni. Bolíviában most a TV folyamatosan arról beszél, hogy mi, bolíviaiak szolidársak vagyunk, és meginterjúvolnak minden egyes érkező segélyt hozó teherautóst.

A katasztrófában sajnos a Verbiták is nyakig érintettek, ugyanis az ő központi házuk is ebben a negyedben található, és épp összeomlóban van, így az elmúlt héten folyamatosan azt hallgattam, hogy kinek milyen holmija van abban a házban, amit ki kellene menteni. Pjotr Nawrot, a zenetudós is, aki elvileg most a héten jött volna meglátogatni minket, e helyett a több éves munkájának, archívumainak mentésével volt elfoglalva. Azt hiszem nem csak az anyagi kárról van szó, de a Verbiták érzelmileg is láthatóan nagyon kötődtek ehhez a házhoz. Én ugyan nem jártam még La Paz-ban, és most már legfeljebb csak romokban ismerhetem meg, hogy hol is az a ház, melyet oly nosztalgikus fájdalommal emlegetnek mostanában a testvérek. Beszélik, hogy mikor a házat építették, bizony lett volna lehetőség más, biztosabb negyedbe is építkezni, de tudatosan döntöttek úgy, hogy oda, közelebb a szegényekhez akarnak költözni. Hát most vállalhatnak sorsközösséget az említett szegényeikkel.

És apropó: emlékeztek, hogy mi volt a múlt vasárnapi evangélium??? Hát gondolhatjátok, hogy Bolíviában milyen kézenfekvő volt az evangéliumi homokra épített ház aktuális értelmezése...   

Adrian búcsú

Múlt vasárnap, a nagy carnaval-felfordulás közepén mellesleg elbúcsúztattuk Adrian testvért, egy kertri partin a nővéreknél, persze sok tánccal, zenével, jó kedvvel! Adrian, az indonéz testvér 10 évig volt itt plébános, és most Cochabamba-ba helyezték át. Átmenetileg Andres, egy szimpatikus szlovák testvér jött a helyére. Csak úgy emlegetik a helyiek, hogy aki még nálam is magasabb... (Amíg Andres testvér meg nem jelent itt, fel sem tűnt nekem, hogy nem-igen van a városban nálam magasabb ember, csak most, hogy a nálam egy emelettel magasabb szomszédhoz hasónlítgatnak.)

Nagyböjt?

Igen, mint múltkor már írtam, áttáncoltuk magunkat a Nagyböjtbe. Vége a mulatásnak – elvileg... De hát mit tesznek a jámbor hívek, ha a Püspök úr 70. születésnapja éppen Hamvazószerdára esik? Ha szerdán nem is, de csütörtökön, pénteken ünnepelni kell, mert hát a születésnap az születésnap! Így aztán San Miguel összes papja és nővére pereputtyostúl irány San Ignacio, irány ünnepelni. Én végül maradtam őrizni a házat, meg hát a zeneiskolában azért nem állt meg az élet a Püspök úr születésnapja miatt...

Na jó, ezen is túl vagyunk – gondoltam – akkor most jön a böjt? Egy fenét, jön, hisz vasárnap meg Cristina nővérnek van születésnapja, így aztán már szombat estére hívatalosak voltunk. Alig hevertük ki a vádliizomlázat a legutóbbi nővérparti óta – no meg rá is dolgoztunk kissé az izomlázra pénteken egy 10 km-es keresztút keretében... - megint zengette a zene és pergett a tánc a nővéreknél!

No meg aztán jött a vasárnap! A pót-carnaval: újra megszólaltak a kolompok, meg a bandák az utcákon, újra vonultak a különböző „comparce”-k. Kimentem hát ártatlan kiváncsiskodóként, hát nem elkaptak a kalózok (egyik banda tagjai hívják magukat így), megint nyakonöntöttek fél liter vízzel, és nem eresztettek, velük „kellett” tatrtanom táncolni, chicha-t inni... (a zuhanyért akár hálá is lehetek, mivel a parókián két napja nincs víz, és rám fért már a zuhany... :o)