Gyerekkórus

Ha még nem küdtem volna ma elég olvasni valót, hát had tegyek közzé még - kissé megvágva - egy levelet, mellyet a Felsökrisztinavárosi Schola kórus levelezölistájára küldtem a karácsonyt megelözö napokban.

(...)Sok minden hiányzik itt, sok körítés, amit általában európai ember Karácsonnyal összefüggésbe hoz, marad csupán a lényeg, az, hogy Christus eljövetelét várjuk, és ünnepeljük, és próbálom  megtanulni, hogy ez fenyöfa, hó, sötét és hideg nélkül is lehetséges.
2 hete Christina növérrel (egy itt dolgozó Ferences növér, egy igazi földön járó szent!) összebeszéltünk, hogy milyen szép is lenne, ha meghívnánk a gyerekeket egy Szentesetei misén való éneklésre. Elsö alkalommal jött is írd és mond 3 darab ennivalóan aranyos kislány, akikkel el is kezdünk énekelgetni. Másnap nem jött senki. Hát mondom, lesz ebböl valami? Aztán én egy hétre zenekarunkkal elutaztam Brazíliába, Christina növért magára hagyva a csíráiban készülödö "kórus"-sal. Aztán tegnap vissza értünk a zenekarral, sok-sok élménnyel gazdagodva. És ma délelött aztán 11kor megint vártam, hogy vajon jön-e valaki. Hát 11kor bizony nem volt egy lélek sem. És Christina növér sem. Hát sóhajtottam egyet, és vártam. Aztán 10 perccel késöbb csak arra téved 3-4 gyerek. Énekelni jöttetek? Igen? Nocsak, hát mégis? Na megvárjuk Christina növért, aztán énekelünk (hozzá kell tennek, az énekek nagy részét én nem ismerem, így aztán Christina-növér nélkül egy kicsit bajban vagyok). Hát vártunk. Christina növér ugyan nem, de további 10-12 gyerek már érkezett. Na mondom, most segíts meg Jó Isten, mit fogok itt csinálni? Mert hogy a zenekarom megszokta már hogy a bácsi kicsit furcsán töri a spanyolt, de hát ezek az 6-8 éves gyerekek még nem láttak külföldit, és elég viccesen sült el elsö próbakezdeményezö próbálkozásom. Szóval voltunk már 20-an, és már énekelgettünk is valamicskét, mire megjött a segítség Christina növér személyében. A gyerekek pedig csak jöttek, és jöttek, és fél 12-kor már 45-50 pöttöm gyerköccel énekeltünk "Gloria in exelsis Deo"-t. Hát csak beérett a két hete széthintett meghívás. Mint aztán Christina növértöl megtudtam, a gyerekek nagy része most jött elöször. Múlt héten is jöttek ugyan páran, de mindig más gyerekek, így nem igen lehetet céltudatos tanulási folyamatról beszélni. És még három nap, és itt a karácsonyi mise. Mondanom sem kell, nem fogunk 3 nap alatt megtanulni makulátlan tisztasággal énekelni, de azt hiszem most nem is ez a cél, hanem, hogy résztveszünk a misén, aktívan, és talán sikerül elültetni a bogarat a fülükbe, hogy énekelni jó, és hogy jövöt tanévtöl (vagyis februártól) lesz állandó kórus, lesz zenei elökészítö, és lehet jönni énekelni, furulyázni, hegedülni, csellózni. Hát meglássuk mit hoz a holnap... 

Christina növér és a gyerekek

készülödö angyalok a mise elött...

...és a misén.